Toochee - Zuhanás
2011. augusztus 31. szerda, 00:00
Idei sci-fi novella sorozatunk második darabját is napvilágra segítette Kovács Tücsi Mihály író, a Galaktika Magazin tudományos szerkesztője. A helyszín egy automatán működő modern autó , amely a távoli jövő egyik sikeres üzletemberét repíti gyönyörű uticélja felé. Hogy mi történik vele az úton? Ez kiderül a novellából, amelyet rendhagyó módon a Youtube-on is meg lehet nézni (el lehet olvasni), miközben meghallgathatjuk az a zeneszámot Vangelistől, amelyik a művet ihlette. Kellemes olvasást!

 

Youtube verzió: http://youtu.be/P5sOzQlU7Us

Toochee: Zuhanás
– Elhagytuk a Saint Germain lehajtót. Most hajtunk át a fizetőkapun. – A kedves női hang a navigációs rendszerből Maurice Doucourét figyelmeztette. Az üzletember rég várt szabadságára utazott a tengerpartra Párizsból az E75-ös autópályán. A kocsi automata üzemmódban volt, de kivételesen most nem a munkájában merült el. Csak elengedte magát, lehunyta a szemét, és könnyű, szinte álmosító bluest hallgatott.
– Betty! – Szólította meg az autót. – Pontos idő?
– 17:53.
– Napnyugta időpontja itt?
– 17:56.
Tökéletes időzítés, gondolta Doucouré.
– Egy perc a millaui-viaduktig. – szólalt meg ismét a navigációs rendszer. Doucouré kinyitotta szemét, és felhúzta magát az ülésben. Az ötvenkét éves férfi élvezte, hogy végre nem öltönyben, hanem egy könnyű pamut pólóban és vászon rövidnadrágban üldögélhet. Izmos lábszárain látszott, hogy rendszeresen sportol, de bőre megfakult az irodákban töltött órák során. Rá fog férni a tengerparti napfény. És főleg a semmittevés. Még két óra, amíg a tengerparti szállodájához ér. De az autót úgy programozta, hogy pont napnyugta előtt érjen a viadukthoz.
Doucouré gyermekkora óta rajongott ezért a hídért. Ezen a környéken nőtt fel, látta, ahogy megépült. Ennek hatására lett építészmérnök. A viadukt a franciaországi Aveyron megyében épült még 2004-ben. A Tarn folyó völgyét hidalja át, az autópálya-építés és a hídépítés egyik legszebb példaképe. A viadukt a pilon tetejéig 343 méter magas, a legnagyobb és a legmagasabb pillér volt évekig. 245 méteres magasságával a forgalomnak való átadása idején a világ legmagasabb hídja volt, de a vízfelület fölött 270 méter magasságban haladó út számára épített 2460 méteres híd a ferdekábeles hidak között a világon a leghosszabb is. És felépítése csak három évet vett igénybe. A költségeket az Eiffel-tornyot is építő Eiffage francia cég állta, és 120 évre vállalt garanciát alkotásáért extrém szeizmikus és meteorológiai feltételek között is. Mindezekért cserébe 75 évig joga van hídpénzt szednie minden áthaladó gépkocsitól.
A híd akkor a legszebb, amikor a lenyugvó Nap nyugatról megvilágítja az elképesztő méretű, mégis légiesen könnyed szerkezetet. Ezért amikor csak teheti, mindig így időzíti az utazását.
– Felújítási munkák a viadukton. Sebesség-korlátozás és sávszűkület. – Szólalt meg ismét Betty. Doucouré ennek csak örült, nem kell átszáguldania a hídon. Lesz ideje bőven élvezni a látványt. Megszólalt egy halk dallam, ilyenkor mindig ugyanazt az egy zenét hallgatta: Egy több mint ötven éves filmnek a zenéjét: Vangelis 1492, a paradicsom meghódítása, Mixica és a ló című tétele.
Úgy érezte ez a zene kifejezi a híd minden szépségét. Erő árad belőle, mégis gyengéd és könnyed. A pengetett dallamot mintha a híd pókfonál-húrjain játszanák. A surranó és csillingelő hangok a pilonok közti szél susogására emlékeztették. A mély és erős férfihang szöveg nélküli a környék öregjeit idézte meg neki.
Halk szignál hangzott fel. – Bejövő hívás. Nem azonosítható.
Doucouré meglepődött és kissé bosszús is lett. A hangulat megtört. Az autó azonosítója bizalmas volt, néhány emberen kívül senki nem tudhatja. De azok nem jelentkeznek be név nélkül. A véletlen hívásnak viszont kevés az esélye. Indulás előtt letiltotta a kommunikátorán a hivatalos hívásokat, csak a családi és baráti hívások fogadását engedélyezte. Ha az autón keresztül keresik, talán komoly probléma. Kelletlenül fogadta a hívást.
– Igen?
Az autó szélvédőjén pusztán karakteres üzenet meg, karakterenként, mintha éppen most billentyűznék be. S..A..J..N..Á..L..O..M..
Doucouré bosszús csodálkozással nézte a megformálódó üzenetet: „Sajnálom, hogy nem tudtunk megegyezni.”
– Ki a fene lehet ez? – mormolta maga elé Doucouré. Az üzenet folytatódott. „Kénytelen vagyok más eszközöket bevetni.” Doucourét nyugtalanság fogta el. De az üzenetnek még nem volt vége: „Majd az utódjával megegyezünk…”
Doucouré megrémült a fenyegetéstől. Egyszerűségében volt valami baljós, ami miatt komolyan kellett vennie. A kijelzőkre pillantott. A navigációs rendszer a hídon átvezető utat mutatta villogó pirossal megjelölve a felújítás helyét.
Legnagyobb meglepetésére a műszerfal hirtelen elsötétedett, és az autó automatikusan fékezni kezdett. Alig egy pillanat múlva a műszerek újra életre keltek az autó gyorsítani kezdett. A navigációs képernyőn feltűnt „Az adatbázis frissítése folyamatban…” felirat. Nyugtalanság vett rajta erőt. Ülését vezetési pozícióba állította, és megmarkolta a kormányt, hogy átvegye az irányítást.
Az autó nem engedelmeskedett, pedig a kormány legkisebb mozdulatára is át kellene adnia az irányítást. Megnyomta az autópilóta kikapcsoló gombját. Nem történt semmi. Nyomogatta. Semmi változás. Az autó folyamatosan gyorsítva száguldott tovább. Egyre gyorsabban közeledett a viadukt felé.
Eközben a dal szólt tovább. Most érezte először úgy, hogy ez a dallam és a férfihang fenyegetően nehezedik rá.
A navigációs panelen megjelent az „Adatbázis frissítve.” felirat. Újra feltűnt a híd képe az útvonallal, de a felújításra figyelmeztető jeleknek nyoma sem volt. Doucouré kétségbeesetten nyomkodta a gombokat, rángatta a kormányt, de nem volt az autó ura. Újra a navigációs képernyőre nézett, és valami furcsát vett észre, ami az előbb nem tűnt fel neki: a túloldal domboldalainak sziluettje megváltozott. Évek óta annyiszor látta már, hogy bármikor maga elé tudta idézni a képet. Ekkor döbbent rá: nem a dombok mozdultak el, hanem a híd került arrébb.
Hirtelen jeges nyugalom szállta meg. Mindent megértett. Az autó komputerét valaki távolról feltörte. Kiiktatták a kézi vezérlést, és hamis térképet töltöttek fel. A változás mindössze annyi, hogy a hidat a valóságosnál pár méterrel arrébb rakták.
Az autó csak száguldott előre a robotpilóta irányítása alatt. Doucouré már tudta mi fog történni. Az autó felvágtat a hídra, de a térkép hibája miatt lassan elsodródik a helyes úttól, és nyílegyenesen a felújítási részre fog beszáguldani.
Doucouré tudta, már nem tehet semmit. Nem esett pánikba, hirtelen korábban sosem ismert nyugalom szállta meg. Újra elkezdte hallani a zenét. A dallam most már félelmetes volt, zaklató, és nyugtalanító.
Az autó a munkaterület felé sodródott. Doucouré látta, hogy húszméteres szakaszon hiányzik a terelő és a korlát.
Doucouré belenyugodott a sorsába. Hátradőlt és lehunyta a szemét. A dallam új értelmet nyert a számára. A hangokból erő helyett félelem áradt. A könnyedség zuhanássá vált. A surranó hangok a pilonok közti szárnyaló angyalok képét igézték. A mély és erős férfihang siratóénekké vált.
Az autó könnyedén törte át az útakadályokat és megállíthatatlanul száguldott a korlát nyílása felé. Egy pillanat múlva eltűnt az autó alól az aszfalt, és kecses ívben zuhant a háromszáz méteres mélységbe.
Doucouré ebből már semmit sem látott. Utoljára feloldódott a zenében, és pár pillanat múlva eggyé vált a robbanás lángjaival.
< Előző   Következő >
Módosítás dátuma: 2011. augusztus 31. szerda, 22:51